“Mindig nagy türelemmel és megértő figyelemmel hallgatott Kriszta, kérdezett. Lenyűgözött széles világlátása, analógiái, ahogy otthonosan mozog több területen egyszerre. Sok éven át nem éreztem késztetést, hogy elkezdjek önismerettel komolyabban foglalkozni, valahogy sodródtam az árral, nem tudtam megragadni azokat az aspektusokat, amik később előbukkantak beszélgetéseink közben vagy után. A belső hangomat erősítette meg, ami azóta is kérdéseket fogalmaz meg, megérteni próbál, ugyanakkor spontán, intuitív. Megtanított bízni benne, és objektíven szemlélni az érzéseimet, gondolataimat.“

“… Éppen ezért fájdalmas a felismerés, hogy van az a helyzet amihez már külső segítség kell… Az első pár alkalom nehéz volt sebezhetőnek éreztem magam és ez az érzés bizalmatlanná tett. De alkalomról alkalomra könnyebb lett, mert a másik oldalon empátia, segítőkészség, tapasztalat és szakértelem állt. Hihetetlen számomra hogy akár nevettünk akár sírtunk az alkalmak során, a szobát mindig úgy hagytam el, hogy azt éreztem jó úton vagyok. A falat amit magam köré húztam, már nem építettem mint védekező mechanizmust, sőt igyekeztem megfogadni a tanácsokat és elfogadni azt a szeretetet ami felém áradt.“